A fitneszversenyzés világa a külső szemlélő számára sokszor csak a tökéletes formáról és a magabiztos színpadi jelenlétről szól, ám a kulisszák mögött egy sokkal összetettebb küzdelem zajlik. Csetreki Beatrix, az ország egyik elhivatott fitneszszemélyisége nemrégiben olyan kendőzetlen őszinteséggel törte meg a csendet, ami ritka kincs a közösségi média világában. Egy sportoló vallomása ez, aki tíz év kőkemény munka után tanulta meg: a legnagyobb győzelem nem feltétlenül a bírók pontozólapján dől el, hanem abban a pillanatban, amikor képesek vagyunk reálisan és emelt fővel szembenézni a saját határainkkal.
Névtelen kérdések és a „siratott” versenyforma
A sikeres sportolókat gyakran ostromolják névtelen, sokszor provokatív kérdésekkel. „Mégsem lesz belőled profi?”, „Sose voltál jó bikinisnek” – sorolja Beatrix azokat a megjegyzéseket, amelyeket az elmúlt időszakban kapott. Ahelyett azonban, hogy felvenné a kesztyűt a láthatatlan kritikusokkal, Beatrix egy mélyebb, belső utazásra invitálja követőit.
„Csupán néhány névtelen kérdés vagy megjegyzés, amik az elmúlt időszakban érkeztek a versenyzői ‘karrieremmel’ kapcsolatban. Nagy (volt) a csend mostanában, viszont most úgy kikívánkozott belőlem néhány gondolat, mit is érzek illetve mit is éreztem az elmúlt hónapokban.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Csetreki Beatrix nem tagadja: az út nem volt mentes a hullámvölgyektől. A csalódás és a bizonytalanság természetes velejárója annak, ha valaki az életét egyetlen célra teszi fel. Azonban az igazi karakter nem ott kezdődik, hogy valaki sosem érez félelmet, hanem ott, hogy képes ezekkel a nehéz érzésekkel is szembenézni.
A 110 százalékos fegyelem és a genetikai realitásx
Tíz év edzésmúlt nem kevés idő. Beatrix vallomása szerint ő az a típus, aki nem ismer pardont, ha a felkészülésről van szó. A precíz edzésmunka és a kőkemény diéta nála nem opció, hanem alapvetés volt.
„Mindent 110% betartok, 10+ év edzésmúlt van mögöttem – jól edzek, jól kajálok, minden vizsgálatot elvégeztetek, amik szükségesek… annyiszor írom felül a genetikám, ahányszor csak kell.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Bikini Fitness-versenyzés jelenlegi elvárásai azonban néha falakba ütköznek. Beatrix rámutatott, hogy bár a struktúrája nem minden ponton találkozik a kategória által diktált trendekkel, ő mégis beleállt a harcba. Bár sokan javasolták neki a kategóriaváltást – például a FitModel irányába –, ő hű maradt a saját elképzeléseihez. A profi kártya hajszolása helyett az önazonosságot választotta.
Az elfogadás, ami több erőt igényel az edzésnél
Az élsport világa gyakran a határok feszegetéséről szól, de Beatrix rájött, hogy van egy lélektani határ, amit nem érdemes átlépni. A vallomása szerint a legnagyobb kihívást nem a súlyok emelése, hanem a helyzet elfogadása jelentette.
„Így megtanultam vagyis inkább még jelenleg is tanulom elfogadni ezt az egész helyzetet. Ésss ba***ameg nem egyszerű… Ezen a ponton több erő kellett az elfogadáshoz, mint gondolnátok.”
Ez a fajta mentális rugalmasság az, ami megkülönbözteti a sportolót a bajnoktól. Beatrix rájött, hogy a profi státusz elmaradása nem a kudarcot jelenti, hanem egy olyan személyiségfejlődést, amit az élet bármely más területén kamatoztatni tud.
A megállás művészete: Miért nem lassít le az önreflexió?
A fitneszvilág gyakran azt sulykolja, hogy „nincs megállás”, de Beatrix egy másik gondolatmenetében rávilágít, hogy a folyamatos hajtásban pont a lényeget felejtjük el: megélni a saját fejlődésünket.
„Néha olyan gyorsan haladsz előre, hogy elfelejtesz visszanézni mindarra, amit már túl vagy. Lehet, hogy észre sem veszed, de az életben és a személyes fejlődésben a magas színvonal könnyen elrejtheti a saját fejlődésedet.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Beatrix szerint a tudatosság önbizalmat épít. Ha nem engedünk magunknak egy pillanatnyi szünetet a sikerek elismerésére, elvész az erő, ami a jövőbeli célok eléréséhez kellene. A sportoló kérdése mindannyiunkhoz szól: mikor adtunk magunknak utoljára valódi elismerést?
Személyiségfejlődés a színpadon innen és túl
Beatrix története messze túlmutat a fitneszen. Egy olyan nőt látunk, aki a sportot eszközként használta ahhoz, hogy mentálisan is megacélosodjon. Bár a profi státusz egyelőre várat magára, az az út, amit bejárt, példaértékű mindenki számára, aki valaha is kételkedett magában.
„Profi státuszt ugyan nem nyertem, de egy olyan személyiségfejlődésen mentem át, amit többszörösen kamatoztathatok és kamatoztatni fogok az életem más területén is, valamint még a színpadon is.”
A rajongók és követők számára a legfontosabb kérdés persze az marad: látjuk-e még a színpadon? A válasz biztató, még ha nem is sürgeti az időt. Beatrix jelenleg az edzői munkájára és a saját egyensúlyára fókuszál, bebizonyítva, hogy a tudatos sportoló nemcsak a súlyokkal, hanem a saját érzéseivel is képes megbirkózni.
A „mikor” kérdésre adott válasza pedig sokatmondó: „Igen, valószínűleg igen! ..csak ne kérdezzétek, hogy mikor.” Addig is, marad a tudatos munka és az az inspiráló jelenlét, amiért több ezren követik a mindennapjait.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha tetszett a cikk, olvasd el ezt is!