Szerző: Juha Pál
Szombaton még csalódott volt a második hely miatt, vasárnap viszont élete egyik legfontosabb győzelmét aratta Szabó Tamás. A szentesi testépítő a 25. Fitparádén megszerezte az IFBB Pro League profi kártyáját, miután egyetlen nap alatt másfél kilóval könnyebben, szárazabb formával, javított versenyszínnel és pózolással állt színpadra. A Fitneszportálnak arról beszélt, milyen érzés megvalósítani egy régi álmot, miért farag férfit az emberből a testépítés, és hogyan szeretne eljutni a Mr. Olympiára.
– Megvan a profi kártya. Ez volt az álmod? Mit érzel most?
– Először az volt az álmom, hogy amatőr testépítésben legalább egyszer a legjobb legyek. Ez két-három évvel ezelőtt, a Superbody megnyerésével teljesült. Akkor úgy éreztem, hogy abban az évben én voltam Magyarország legjobb testépítője. Harmincévesen elértem, amit eredetileg szerettem volna, és akkor megváltozott a célom. Elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon van-e bennem ennél több. Szerettem volna bekerülni a profi világba, a világ legjobb testépítői között állni a színpadon. Ehhez pedig meg kellett szereznem az IFBB profi kártyáját. Most ez is sikerült, és ezzel megkaptam a lehetőséget, hogy egyszer a legjobbakkal versenyezzek. Persze ehhez még fel kell nőnöm. Egy-két évig biztosan készülnöm kell, hogy fel tudjam venni velük a versenyt.
– Szombaton még második lettél az abszolút bajnoki címért folyó versenyben. Mennyire viselt meg a vereség?
– Megmondom őszintén, egy kicsit megtörten érkeztünk a mai napra. Tegnap Nagy Zsolt legyőzött, és ez mentálisan azért megviselt. Ugyanakkor a bíróktól kaptunk visszajelzést arról, hogy min kell javítanunk. Eleve a vasárnapi napra akartuk időzíteni a csúcsformát, hiszen a profi kártyát ma lehetett megszerezni, nem szombaton.
– Mit lehet egyetlen nap alatt változtatni egy ilyen szintű testépítő fizikumán?
– Szerencsére mindent sikerült megvalósítanunk, amit elterveztünk. Másfél kilóval könnyebben álltam színpadra, még szárazabb formát tudtunk hozni. A versenyszínen is javítottunk, mert szombaton egy kicsit világosra sikerült, és a pózoláson is tudtunk finomítani. Ezek az apróságok összeadódtak. Ma már jobb voltam, és azokat a külföldi versenyzőket is sikerült legyőznöm, akik csak vasárnap érkeztek meg.
– Amikor ott álltál az eredményhirdetésen, számítottál rá, hogy a te nevedet mondják ki?
– Egyáltalán nem. A szombati eredmény után nem voltam erre felkészülve. Természetesen küzdöttem érte, mindent megtettem, de fejben nem úgy érkeztem, hogy biztosan én nyerek. Talán ezért sem tudom még igazán felfogni, ami történt.
– Mit gondolsz, milyen érzés lesz holnap reggel felébredni? Más lesz, mint az eddigi hétfők?
– Amikor a korábbi nagy céljaimat elértem, akkor sem tudtam rögtön feldolgozni a történteket. Viszont másnap reggelre egy különleges nyugalom szállt meg. Mintha megszűnt volna minden addigi nyomás, minden feladat, amit magam elé tűztem. Most is ezt érzem. Letisztultságot, nyugalmat, harmóniát. Éveken keresztül dolgoztunk ezért, megcsináltuk a kemény munkát, és most végre megjött az eredménye.
Egy nap pihenő, aztán jöhet a pizza és a hamburger
– Ilyenkor legalább egy napot kihagysz az edzésből?
– Persze, a verseny másnapján általában nem edzünk. Főleg egy ilyen kétnapos verseny után, amikor a rengeteg pózolástól már az ember izmai is elfáradnak. Sokszor még izomlázam is van. A kardiót azért megcsináljuk, de a súlyzós edzést kihagyjuk. Kivéve, ha nagyon közel van a következő verseny, mondjuk már a következő hétvégén.
– És mit csinálsz egy ilyen szabadnapon?
– Most például hétfőn is megyek dolgozni az edzőterembe, személyi edzéseket tartok, utána pedig megyek a kislányomért. Nem nagyon változik meg az életem. Ami igazán más a verseny utáni napon, hogy végre egy kicsit eltérhetünk az étrendtől. Olyan dolgokat is ehetünk, amelyekről a felkészülés alatt akár fél évig le kellett mondanunk.
– Mi lesz az első? Egy hamburger?
– A pizza és a hamburger a nagy kedvenceim. Egyébként nem vagyok édesszájú, de amikor elkezdődik a diéta, és hosszú ideig nem eszem cukrot, valamiért az édességet is nagyon megkívánom. Ilyenkor jöhet a palacsinta vagy valamilyen sütemény is. Pont azok az ételek, amelyeket a felkészülés alatt nem ehetek.
„A testépítés férfit farag az emberből”
– Korábban azt mondtad, hogy a testépítés férfit faragott belőled. Pontosan mit értettél ezen?
– Azt, hogy ez a sport egy olyan keretet és motivációt ad az ember életének, amelynek segítségével jobbá formálhatja magát. Sokan először csak a testi változásra gondolnak, hiszen ezért kezdenek el edzeni. De idővel rájössz, hogy ehhez sokkal több kell annál, mint hogy lemész a terembe.
Meg kell tanulnod megtervezni a napodat. A munka és az edzés mellett legyen időd bevásárolni, megfőzni az ételeidet, előre elkészíteni és bedobozolni azokat. Mindig legyen otthon minden, amire szükséged van. Az egész életedet úgy kell megszervezned, hogy minden beleférjen.
Ez olyan tudatosságot és fegyelmet követel, amely akár egy 16-17 éves gyerekből is képes felnőtt embert faragni. Nemcsak a fizikumod fejlődik, hanem a gondolkodásod is. Ezért mondom, hogy a testépítés az embert fejben is formálja.
A Mr. Olympia a végső cél
– Most, hogy megszerezted a profi kártyát, kimondhatjuk: a Mr. Olympia az álmod?
– Egyértelműen. Szerintem ha valaki nem akar eljutni a Mr. Olympiára, annak nincs is értelme ezért a profi kártyáért harcolnia. Persze előfordul, hogy valaki megszerzi, és utána befejezi a versenyzést. Én biztosan nem ezért akartam. Az a célom, hogy egyszer a világ legjobb testépítőivel álljak egy színpadon, ők pedig a Mr. Olympián versenyeznek.
Ehhez előbb majd profi versenyt kell nyernem. Reményeim szerint még nyolc-tíz évem lehet ebben a sportban, és ezt az időt szeretném kihasználni. Tudom, hogy a mostani siker csak a belépő. Több év munkája következik, mert most kell majd igazán megizmosodnom, és fel kell nőnöm a feladathoz. De a célom egyértelmű: egyszer szeretnék elindulni a Mr. Olympián.
Szabó Tamás a Fitparádén – képgaléria
Nyitókép és galéria: Fitparádé hivatalos fotó / Jonathan Moriau.
Kapcsolódó interjú: Cseh Alexandra négy aranyérmet nyert a Fitparádén.
